Az a probléma, hogy az emberek tudnak nagyon önzetlenek lenni, de leginkább mindenkinek saját maga a legfontosabb (nem anya gyerek kapcsolatra gondolok), ami talán rendben is van.
Általában arra a személyre mondjuk, hogy barát, akivel minden rejtett gondolatunkat megoszthatjuk. Akivel úgy tudunk beszélgetni, mintha saját magunkkal beszélgetnénk. Elvárjuk, hogy mindig őszinték legyenek a kritikái, ha élő tükörként működne, de mindig azt mutatná, amit szeretnénk látni.
Na jó!
Szerintem az a barátom, aki örül az örömömnek, és átérzi a bánatomat. De a barátok nem arra valók persze, hogy állandóan agyonterheljük őket a problémánkkal. Viszont mindig jól érzem magam a barátommal, még akkor is, ha nem beszélgetünk, csak együtt vagyunk. És sokmindent tudunk együtt csinálni a szabadidőnkben, mert hasonlóan szeretjük eltölteni azt.
nem tudom, fiú vagy avagy hölgy, de egy dologban bíztos vagyok: barátság és hazugság olyan közel van egymáshoz, mint a Vénusz a Jupiterhez.
Csak áhitod magad, ha ragaszkodni akarsz ahhoz, aki linkel neked ü csak azért, mert hinni akarsz benne...
Egy hazugség túl sok ahhoz hogy egy "barátság" fennmaradhasson!
bocsás meg, ha nzelvtani hibát követek el, de 30+ éve nem leveleztem MAGYARUL, s ezt a szöveget egy angol 'kezboard'-dal írom...
ne keseredj el. Élni lehet berátok nélkül, ha vannak kellemes ismerősök, igaz rokonok, s megbízható haverok. Ami igaz - semmi sem lehet tisztább, értésessebb, felemelőbb, mint egy IGAZ, HŰ BARÁTSÁG!!! - ezért ez a legnagyobb CÉL, a legtitkossabb VÁGY minden embernek.
Beleférhet, már olyan értelemben, hogy a barátság minősége nem lesz az igazi. Attól még barátság lehet, de az már inkább felületesnek mondható. Nekem van egy ilyen típusú barátnőm, de már nem vagyunk úgy összenőve, mint eddig.
Szerintem nem szabad barátot keresni és társat sem... Az majd előbukkan és kialakul és elmélyül.
Nekem sok gondom van a barátsággal. Szeretnék egy igazi őszinte barátot, de nem megy. Egy idő után mindenkiről kiderül, hogy hazudozott, vagy hazudozik nekem. Akkor meg csalódom.
Vajon a barátságba belefér a hazugság és az ezutáni megbocsájtás is?
Szerintem létezik őszinte barátság 2 fiú de
fiú és lány kőzőtt is létezhet csak barátság.
A barátság akkor az igazi ha a felek őszinték
egymáshoz és megbiznak egymásban.Jó ha az embernek
vannak barátai van akinek elmondhat bármit!
Nem tudom, miért, de nekem valahogy a fontos kapcsolataim majdnem minden esetben az ellenkező nemből kerültek ki.
És majdnem minden esetben nagyon abszurddá vált.
Ha pl. együtt nősz föl valakivel, akkor simán lehetséges. Van egy ilyen nagyon jó barátom. Így olyan, mint a fivérem. Soha nem éreztem iránta vonzalmat szexuálisan, csak éppen nagy szeretet. Pedig nem is néz ki rosszul :) És boldog lenék, ha összejönne azzal a barátnőmmel, aki viszont szerelemmel szereti. Mint egy fivér, olyan nekem. Megnyugtat.
De ez csak egy.
A többi. Életem (eddigi) legnagyobb szerelme. Tökéletes barátság, én beleszerettem, ő nem belém. Ennyi a történet. Minden tönkrement, hiába tett ő is meg mindent a barátságért (haha, elég groteszk, nem?).
Aztán megtörtént kábé fordítva. Ill. nem egészen így.
Mindegy.
Aztán van még egy halom, mindegyik nagyon furcsa.
és van most egy olyan barát, egy olyan, de olyan. Egyszerűen fantasztikusan egy hullámhosszon vagyunk. Tökéletesen. Minden fantasztikus. Beszélgetünk és beszélgetünk.
És rólunk is, mirólunk.
Örülünk, hogy nálunk nem kavar be a szerelem. Az mindig elrontott mindent. Örülünk.
Örülünk, mert ha megtörténne, egyikünk beleszeretne a másikba, akkor együtt lennénk ugyan valószínűleg, de sose lennénk egyenlőek, az egész irracionális, tönkremenne.
Nincsenek szavaim, hogy elmagyarázzam.
Persze, nem úgy értettem, hogy a salakanyag azon nyomban eltűnne, vagy ne is keletkezne. Ahhoz nagyon közelről kell ismerni a másikat, hogy mindig "helyesen értelmezzük", még mielőtt rossz érzésünk támadna miatta.
A rossz érzés emléke pedig... miért "sajnos"? Szerintem semmi baj nincs avval, ha jól emléxünk rájuk. Legalábbis én cseppet sem rossz érzéssel emlékezem a rossz érzéseimre, pedig volt belőlük bőven. Vagy ez alkati kérdés?
szerintem abszolute nincs olyan soha, es semmilyen helyzetben, hogy valami "rossznak" erzett dolog "salakanyag nelkul" muljon el. Most nem csak a ff-no baratsagokrol beszelek, hanem ugy alatalaban. Az emberallatnak van egy emlekezete. Es ha utolag at is ertekeli az esemenyeket, az akkori rossz erzes emleke megmarad. Sot, sajnos olyan az embe kis lelke, hogy arra sokkal jobban emlekszik.
Kedves Mr. Spock által leírt "definícióval" nem értek egyet.
Bettis kérdésére válaszolva, szerintem létezik barátság férfi és nő között, arány kb. 1:10.000.???
Világos. Én igazából ellenpéldáról szeretnék hallani, hátha valaki tud olyat.
Illetve mégsem világos... úgy értettem, a barátság lehet őszinte attól még, hogy szexualitás stb. Namármost a kellő tapintat hiánya is lekezelhető olyan őszintén, hogy ne maradjon salakanyag az eset után, nem? Elvileg.
Legalábbis én szeretek az őszinteségre úgy gondolni, mint egy kapcsolat univerzális orvosságára. Persze sejtem, hogy ilyen csak a mesében van:-(... de hátha tud valaki valami biztatót?
Nem, nem törvényszerű, de nem mindenki tudja megfelelő őszinteséggel, nyiltsággal, és természetességgel kezelni. Például ha netán a fiú az, aki erre először próbál rávilágítani a kapcsolatban, és mondjuk a lányzó ezt a kirohanást nem kezeli kellő tapintattal, okozhat a ffiembörnek olyan negatív érzelmeket, melyek megrontják a további kapcsolatot.
Ha jól értem a topiknyitót, ott búvik benne a kimondatlan feltevés, hogy a belekeveredő szexualitás miatt "kényelmetlenségek" meg "zavar" kell adódjanak a barátságban.
Tessék mondani, ez törvényszerű? Márminthogy a szexualitás az ehelyütt kényelmetlenséget meg zavart kell jelentsen?
Nincs is ezzel gond, tök normális IMHO. A kérdés az az, hogy vajon milyen módon képesek a felek kezelni ezt a dolgot. Mit tartanak fontosabbnak: a köztük lévő kapcsolatot, avagy a felszínre hozzák a látens szexualitást.
Ellenkező neműek barátságának a zamatát szerintem pont ez - a soxor nem tudatos - vonzalom jelenti. Ettől tud szép lenni... :)))
Egy nagyon komoly pszihológus szerint, ha egy ffi és egy nő egy szobába kerül,akkor az előbbi hetedik, míg az utóbbi tizenegyedik gondolata a SEEEXXXX !!!
Szerintem lehet, leginkább akkor ha mindkét félnek van állandó kapcsolata.
Mi ezt többször megvitattuk a haverjaimmal (legjobb 3 haverommal),
hogy azért vagyunk olyan jóban, immáron 6 éve (amikor a főiskolán megismerkedtünk - és a diplomázás után sem veszítettük el egymást szem elől), mert soha senkiben nem merült fel, hogy ez más is lehet(ne), mint őszinte barátság.
Szerintem 1-2 nap után megőrülnék, ha valamelyik a "párom" lenne, annyira ismerem már az összes rossz vagy számomra kibírhatatlan tulajdonságaikat. (pl. hajnalban felkelés)
